KORAI FEJLESZTÉS

Az óvodás korú gyermek alaptevékenysége a játék, lételeme a mozgás. Ha a gyermek mozgását tartáshiba vagy akár mozgásfejlődésbeli elmaradás nehezíti, segítségre szorul. Az okok között általában a veleszületett rendellenességek vagy a szerzett tartáshibák szerepelnek.

A genetikán túl, a gyermek méhen belüli fejlődése és az édesanya terhességének lefolyása is meghatározó jelentőségű a kicsi mozgásfejlődése szempontjából. Az utóbbi évtizedek azt a tendenciát mutatják, hogy egyre nagyobb számban fordul elő, hogy a magzat éretlenül, a szükségesnél korábban születik meg. Ez a tény már önmagában veszélyeztető tényező a gyermek mozgásfejlődése szempontjából. De gondoljunk csak arra a kismamára és fejlődő magzatára, akinek hosszú hónapokon keresztül veszélyeztett terhessége miatt folyamatos ágynyugalmat javasolnak. A magzat helyzete, egyensúlyi szervrendszerének fejlődése, méhen belüli mozgása a megváltozott gravitáció miatt teljesen más, mintha a kismama aktív életet élne. Az egyensúlyi szervrendszer megfelelő működése a mozgásfejlődés alapja. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minél korábbi életszakaszban megkezdődjön a gyermek fejlesztése. Ebben meghatározó szerepük van a védőnőknek és a gyermekorvosoknak, akik ortopéd szakorvoshoz irányítják a gyermeket.

Szerzett tartáshiba pedig kialakulhat többek között a helytelen életmód függvényében. Az okok igen kiterjedtek: jellemző tendencia az egyre kevesebb testmozgás, amely az egészségtelen környezeti tényezőkkel párosulva igen komoly gondot okozhat. Közismert tény, hogy a gyermekek sokat számítógépeznek, illetve tévéznek, tehát gyakran ülő tevékenységet folytatnak ahelyett, hogy a szabad levegőn játszanának, erősödnének, ügyesednének. Sokszor autóval viszik őket iskolába, óvodába, ezáltal a szülők lesznek azok, akik maguk teremtik meg a mozgásszegény életmód alapjait gyermekük számára. Ezen túlmenően a túl korai aktív sportolás olyan úgynevezett aszimmetrikus sportokban, mint például a vívás, tenisz, karate rizikófaktorként lehet jelen a tartáshibák kialakulásában, mivel egyoldalú terhelést jelent a gyermeknek. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk az egészségtelen környezeti tényezőkről sem, melyek részben szintén felelősek a szerzett funkcióvesztésért. Manapság egyre kevesebb a rugalmas felület a városokban, illetve településeken. A gyermekek az átalakuló lakókörnyezet miatt egyre inkább kiszoruló természetes talajfelületek – füves terület, föld – csökkenése következtében mezítláb alig járnak, pedig ez a láb izmait állandó mozgásra késztetné. Ehhez kapcsolódik az a nagyon fontos kérdés is, hogy a kisgyermek számára milyen lábbelik állnak rendelkezésre. A mai divatos cipők többsége az egészséges lábboltozat kialakítását meggátolja, illetve ezek közül több deformálhatja is a gyermek lábát. A szülők gyakran a lábbeli árát nézik elsősorban, nem pedig az anatómiai szempontokat. A valóban megfelelő cipők sok család számára nem megfizethetők, emellett számos esetben a tudatosság is hiányzik. A jó gyermekcipő legfontosabb alapelve az, hogy a láb normális fejlődését, alakulását és az izomzat megerősödését biztosítsa és semmilyen körülmények között se gátolja vagy befolyásolja károsan azt. Kisebb korban gyakran előfordul az is, hogy a szülő szintén kényelmi szempontok miatt inkább karba veszi vagy babakocsiba ülteti már járni tudó gyermekét ahelyett, hogy odafigyelve gyalog közlekedve vele.

A fenti problémakörrel való szembesülés és a személyes tapasztalatok alakították ki bennem azt az elhivatottságot, amely elengedhetetlenül fontos a prevenció és a korrekció szempontjából is, hiszen ezáltal elősegíthetem a gyermekek egészséges mozgásfejlődését. Pályám során számos olyan gyerekkel találkoztam, aki korához képest nem elég fejlett, túlzottan fáradékony, ügyetlen mozgású, melyeknek tapasztalataim szerint elsősorban a helytelen testtartások az okai. Pedagógusként felelősségemnek és feladatomnak is érzem azt, hogy differenciált bánásmóddal forduljak a kicsik irányába úgy, hogy figyelembe veszem az egyéni sajátosságaikat, fejlettségi szintjüket majd erre építve fejlesztem és tökéletesítem a mozgáskoordinációjuk. Azt gondolom, hogy az óvodai élet önmagában is egy zseniális színtér arra, hogy számos lehetőséget biztosítson ehhez, például a testnevelés foglalkozások, ének-zene foglalkozások és az udvari játékok által. Mindezek ellenére mégis találkoztam számos gyermeknél a helytelen testtartás különböző típusaival, illetve a hanyagtartással. Ide tartoznak többek között a mellkas deformitások (tyúkmell, tölcsérmell), a gerincferdülés (szkoliózis),  a nyerges hát (lordózis) továbbá még a térd és lábszár elváltozásai közül a talán leggyakoribb „X” vagy „O” térd (genu valgum/varum).

Azt tapasztalom, amennyiben a szülő komolyan veszi a problémát, akkor preventív jelleggel rendszeresen elhordja foglalkozásokra és személyes példát mutat gyermekének, így még csírájában megakadályozhatjuk a súlyosabb elváltozásokat. Ehhez természetesen szükséges a szakorvos kontrollvizsgálata is, ahogyan azt már a fentiekben említettem. A preventív gyakorlatok rendszeres alkalmazásával tehát megelőzhető a hanyag testtartás kialakulása, arról nem is szólva, hogy vallom, a gyermekek ebben az életkorban a legfogékonyabbak arra, hogy bármilyen új mozgásformát elsajátítsanak, kipróbáljanak. Ha a gyermek a már meglévő tartáshibáival kerül új közösségbe, sok kudarc és csalódás érheti, a fizikai fájdalmakról nem is beszélve. Saját maguk elfogadása, a helyes énkép kialakítása ilyen helyzetben már természetesen nehezen vagy egyáltalán nem megy és ez az egészséges személyiség kialakulásában is gátló tényező lehet a későbbiekben. A gyógytestnevelőhöz időben irányított, korrekcióban részesülő gyermekek testtartási problémái jól kezelhetők.

Végzettségemnél fogva segíteni tudok gyermeke belgyógyászati eredetű (obezitás, aszténia stb.) és a tartó-mozgató rendszer elváltozásait érintő betegségek kezelésében a következők alkalmazásával: szomatikus prevenció és korrekció, gyermektorna speciális gyakorlatok végzésével.