Egy nagyon kedves ismerősömnél láttam a napokban ezt a fantasztikus videót. A benne szereplő apuka higgadtsága és reakciói hisztiző gyermekére lenyűgöző. Pedig nem könnyű feladat ennyire nyugodtnak maradni, kiváltképp egy fárasztó éjszaka után. Jó érzés látni a folyamatot, ahogyan megnyugszik az a csöpp kis manó édesapja támogatásával.
Sok ilyen szülőt, kérem szépen! Sok ilyet!
No de mi is ez a hisztizés? Vizsgáljuk meg közelebbről a témát és a szülői oldalról a türelem ilyen közel hibátlan kifejezésének fontosságát.
A felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is sokszor érzik magukat csalódottnak, szomorúnak, dühösnek. Viszont van egy óriási különbség a felnőttek és a gyerekek között. Az előbbiek képesek kezelni ezen helyzeteket, a kicsik viszont még nem tudják sem beazonosítani sem kontrollálni az érzéseiket. Ezért bizony ilyenkor hangos hiszti formájában mutatják meg, hogy mi is zajlik éppen bennük. Ez a korszak a 2-3 éves korú gyerekeknél jelentkezik leggyakrabban, a normális fejlődésük elengedhetetlen részeként. Így tanulják meg fokozatosan szabályozni és azonosítani érzelmeiket.
Mindenkinek van nehéz vagy nehezebb napja, amikor feszültebben reagál a környezetére. Ez normális. Viszont az, hogy szülőként még a megvalósíthatatlannak tűnő helyzetekben is türelemmel reagáljunk kiemelkedően fontos.
Nem mondom, hogy ez könnyű. Ilyen helyzetekben muszáj megőriznie a szülőnek a hidegvérét és egy nagy levegőt venni, ugyanis a gyermek csak még inkább feszült lesz attól, ha az, akit a legközelebb érez magához is ugyanúgy reagál, ahogyan éppen Ő is teszi.
Egy kisgyermek nagyon gyorsan megtanulja azt, hogy érdemes-e megszólítania a világot -beleértve a szüleit is- éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy kontrollálatlan, felhevült érzelmi állapotban milyen reakcióval találja szemben magát. Ilyenkor ők nem bosszantani akarnak minket, egyszerűen csak így üzennek. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az, hogy mindig és minden körülmények között teret adjunk annak az érzelmi hullámvasútnak, ami bennük éppen zajlik úgy, hogy mindeközben támaszul ott vagyunk a közelükben, hogy gyorsan elérjenek ha megnyugtatásra lenne szükségük, ahogyan az apuka is tette a videóban. De akár meg is kérdezhetjük a gyermeket egy ilyen helyzetben, hogy szeretne-e egy ölelést. Lenyűgöző folyamatban lesz részetek együtt, közösen.
