Sokan írtatok és többetekkel személyesen is beszélgettünk a legutóbbi bejegyzésemről. Így annak a folytatásaként…
Az anya a gyermeke számára az életéhez elengedhetetlen biztonságot jelentő lélektani táplálék. Viszont, ha az anyának elszegényedtek azon képességei amik például a türelemért felelősek, akkor sajnos egy idő után kimerülnek a biológiailag is meghatározott lelki folyamatai, aminek eredménye, hogy tovább adni sem lesz képes azokat… és bizony ha ebből nincs elegendő mennyiségű és minőségű a gyermeke irányába, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy sérüljön az érzelmi intelligenciája.
Csak tudatos viselkedéssel, indulatmentesen lehetünk magunk is jó szülők, így biztos támaszai gyermekeinknek. Nagyon fontos, hogy ne próbáljuk akaratunkat bármi áron, -jelen szituációban verbális agresszióval- érvényesíteni, mert az csak félelmet és haragot szül a gyermekben, hosszútávon pedig roppant káros a lelki egészségére nézve is.
Tehát jól gondoljuk át a nevelési eszközeinket. A tisztelet kölcsönösen kell, hogy működjön! Ha bírálva olyan hangnemet ütünk meg a gyermekkel szemben, már-már becsmérelve fordulunk felé.. ne csodálkozzunk ha a későbbiekben ez vissza fog köszönni egy-egy élethelyzetben. Minden gyermeknek higgadt és következetes szülőre van szüksége az egészséges érzelmi fejlődéshez. Nagyon fontos lenne megérteni, hogy a gyermek csak leképezi a körülötte lévő világot, azaz gyermekeitek csak úgy fognak tudni szeretni és viselkedni, ahogyan azt tőletek látják.
Ezért fontos, hogy előttük és velük szemben is mindig tudjunk uralkodni magunkon, ezáltal is tiszteletben tartva őket. Summa summarum, a szeretet, türelem, higgadtság és következetesség mellett még legalább ugyanennyire fontos, hogy a szülő megfelelő önismerettel rendelkezzen, kiegyensúlyozott és magabiztos felnőttként tartsa azt a bizonyos tükröt gyermekének.
